fotóján szívemnek kedves Olymbosa, reggel nyolc óra nulla egy perc. Sehol szinte senki s aki meglát, nem biztos, hogy akar még köszönni, aztán mégis visszafordítja a fejét, elmosolyodik és üdvözöl. Sietősen haladunk tovább, nem bámészkodni jöttünk, ne tessék aggódni, még nem (és máskor sem) várjuk el, hogy mi legyünk itt a világ közepe, fényképezni sem fogok sem lesit, sem egyebet, tessék nyugodtan varrni a kézzelhajtós varrógépen, elhúzunk itt jobbra föl, ezen a lépcsőn, majd balra, annak a…
